Új tagok

Fotó Gyöngyi
Fotó Lamantin
Fotó Morton

 Kiemelt tagok
Fotó CéAnne
Fotó Gregory G.Ras
Fotó MiksaMan
Összes tag: 1796

Fórum

Vélemények, ötletek 03.17. 17:55  
Coffee Shop 09.28. 22:15  
Dreadlock 09.16. 21:24  

Új albumok

Joe Gibbs - Dub Serial
Bunny Lee - Creation of Dub
Zion Guide Crew - PayTime
King Tubby - The Roots of Dub
Lee Perry - Dub Blackboard Jungle
További albumok...

Hirdetések



UPRISING
WINTER
EDITION
2015.11.20.
Pozsony

Szlovákia


Reggae Soul ajánló
Facebook event

Hivatalos oldal


Koncertjeitek lapjai, avagy... (1. rész)


2017. 08. 03.



Koncertjeitek lapjai, avagy...

....így láttam a Campet 2017-ben - 1. rész



Hátunk mögött a Camp 5 napja, ezernyi élmény és kép kavarog még a fejekben, a zene azóta is folyamatosan lüktet bennem éjjel-nappal, akár a vízparti hullámzás, amikor sok volt belőle. Sok volt a zenéből is, de mégsem elég. Nem tudom, lehet-e egyáltalán elég a reggae-ből, és azokból az arcokból, akikkel alkalmunk nyílt spanolni. Testközelből minden más. A Youtube-on hallgatott zenék élőbbek, máshogy szólnak, hangosabbak, színesebbek. Körülnézel, és az arcok vidámak, bármerre is tekintesz. Mindenhol ismerősök, régi campesek, és vannak új arcok is, őket még kicsit bizonytalanul mérleglejük, de aztán amikor a színpadok előtt együtt ugrálunk velük, érezzük az összetartozást.

Pozitív. Ez az első szó, ami az idei Campről eszembe jutott. Akkora pozitív töltést kaptam emberektől, zenékből, hangulatokból, hogy elég lesz egy évre – talán. Igyekszem elraktározni a mosolyokat, a pillanatokat.

Ahogy Judie Foster mondja a „Kapcsolat” című filmben: „Igazán mennyei látvány… nem, nincs szó, nincs szó, hogy elmondjam... költészet… egy költőt kellett volna ideküldeni…olyan szép…”. Ez járt a fejemben folyamat ebben az öt napban, s valóban, most megkaptátok. Van egy Unity Magyaroszágon, amit Ti alkottok, ami Rólatok szól, amit Nektek csinálnak fáradhatatlan arcok. Kicsit belelátva a kulisszákba emberfeletti munka, amit Ladánybenéék végeznek, és nem csak az utolsó pillanatig, azokon is túl adódnak dolgok, amiket újra és újra el kell rendezni. De skippeljük át ezeket a gondokat, és térjünk rá a jó dolgokra.

Hihetetlen mennyi zenekar és mennyi jó zenész van kis hazánkban, öröm együtt látni őket. Élmény leülni és beszélgetni valakivel, amikor képernyők keresztül és koncerteken keresztül volt róla egy képed, aztán egyszer csak ott találod veled szemben, és nézed a kezét, a visszafogott gesztusait, látod, ahogyan izgul, ahogyan szorong, nézed ahogyan lazán felkacag, poénkodik, visszavág, komolyan mesél, vagy éppen lazán egy cigire gyújt. Mennyire erősödhet, vagy mennyire megváltozhat így a kép valakiről! Bennem volt, akinél még inkább pozitív irányba billent a mérleg, és volt, akinél a negatív billent át teljesen pozitív képbe. Közelről, négy-, hat-, nyolcszemközt mennyire mások a hanglejtések, az amit kiolvashatsz valaki az arcából, kézfejének rándulásból, lazaságából, szorongásaiból. Mit nem adnának a rajongók ezekért a pillanatokért!

Két ismerős rajongó jött velem Kaposvárról. Egyik koncert előtt beszélgettünk, és a koncerten egymás mellet voltunk hárman. Nézem az arcukat: a végtelen tisztelet, odaadás, a feltétel nélküli szeretet irgalmatlan sugárzása és súlya vetődik rá a színpadon éneklő „sztárra”. Azért teszem zárójelbe, mert nem sztár, (nem is tudom, Magyarországon léteznek-e valódi sztárok, itt celebek vannak, és olyanok, akik jól csinálják a dolgukat) – nos, ő az utóbbihoz tartozik. Tehát a „sztárt” nézik, aki az ő szemükben valódi sztár a színpad minden csillogásával. Mindenhova követik koncertjeire szerte az országban. Micsoda felelősség ez, valaki vállára ilyen terhű rajongást tenni! Persze a „sztár” nem tud róla, vagy nem hiszem, hogy tud...

Véletlenül tudom, ő is szorong koncert előtt, rettentően izgul, hogy minden rendben menjen. Pont miattuk, - és maga miatt is, hogy a maximumot hozza ki magából. Itt állunk az első sorban, barátaimról sugárzik az áhitat és a tisztelet szépsége. Milyen ritka kincs az ilyen! Rég láttam ilyet. Mostanában a másik oldalon mozgok, sajtósként sok zenész körében megfordulok. Nekem már természetes, ki milyen valójában, lassan már fel sem tűnnek talán ezek az apró mozzanatok. De így, ezzel a nagyfokú szeretéssel figyelmeztetnek engem is újra, mennyire értékesek ezek az emberek. Arra is figyelmes leszek, hogy vannak, akikre én is hasonlóan tekintek: akiket még nem ismertem, én is félve szólítom meg, az alkalmat lesve, várva, amikor egyedül vannak. Bodnár Tibit hajnali fél 3-kor sikerül elcsípni, bemutatkozni és néhány szót váltani vele egy fáradt nap után. A pécsi alszervezővel hajnali 3kor beszélgetek: arról kérdez meg, kit hozzanak még a Campre szerintem :D Lobbizok is a pécsi ska mellett természetesen! : )

Napközben rádiózunk a Cirmivel és a SteelCity Massive-val, zenészek, énekesek, és civilek ülnek le a piros kanapéra velünk szemben beszélgetni. Mindegyik más-más személyiség, élvezem a pörgést, a változatosságot, a tempót, amit gyors logikájuk diktál, és az őszinte, kéztördelő pillanatokat. A helyi sátrasok is helyet kapnak, vagy Peti elvándorol és megszólítja őket standjukon, de nem átall camplakókat is leszólítani, hogy érzik magukat a táborban. Hatalmas felling! A fényképezőm a közelség objektívje, az eszköz a kezemben, amivel a hangulatokat rögzíthetem és kimerevíthetem állóképpé.



Este koncertek, ifjú zsengék és tapasztalt „öregek” ezer féle zenéjét hallhatom: stílusban, kivitelezésben különbözőek. De hát kiket is emeljek ki, amikor mindent imádtam!
Néhány ismeretlenre felkapom a fejemet, és megjelenik az arcomon az a bizonyos kifejezés, amitől a barátaim tudják: „ez bizony jó, ez bizony k…va jó”!!!

Volt olyan koncert, -nevezetesen a Manaky-, ami az első másodperctől az utolsóig végtelenített libabáőrt idézett elő rajtam, és még most is, ha rá gondolok: eszméletlen orgazmus, máshoz nem tudom hasonlítani. Hát ilyen van??? Ezt hogy a szöszbe csináljátok srácok???

Manaky

A Bottah Rankin hasonlóan durván szétszedett. Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretem, ha egy zene ugyanaz, vagy nagyon hasonló azzal a temperamentummal, azokkal a hangulatokkal, amik alapból bennem szólnak. Hát ez a felállás ilyen! Annyira durván szétszed és összerak és ismét szétszed, hogy azt sem tudod, merre vagy, viszont ez az érzés hosszan kitart és végtelenített libabőr effektus lép fel már megint.

Bottah Rankin

A Burkus Kőniggel voltam még hasonlóan, nagyon örültem egy ilyen buli végig ugrálásának, ami egyszerre belső utazást is kínált a remek zene mellett. Szintén nagyon szerettem őket!

Burkus König

Mások végtelen megnyugvással töltöttek el, hogy az évek óta megszokott dalokat kaptam, ha lehet még inkább tökéletesített mesterfokon. A Ladánybene tűpontossága, maximalizmusa, profizmusa süt a színpadról, és olyan show-t tálal az utolsó nap, hogy a föld is beleremeg az ugráló lábak és a hangládák alatt.

Ladánybene 27

A Stabilfrazír is kellemes meglepetés volt számomra és újdonság, hogy a magyar zenét, a ska-t és a rockot olvasztják össze, és az a fergeteges, „magyarízű” hegedűjáték a ska-ban, igazán agyeldobós és különleges. Ínyenc darab, jó választás volt!

Stabilfrazir

A számomra legjobban várt koncert Ras Muhamad volt. Kb sikítva ugráltam a laptop előtt, amikor felfedeztem a nevét az előadók listáján. A tavalyi Campre nem tudtam eljutni, így idén nem hagyhattam ki ezt a cuki indonéziai énekest. Milliméter pontosan bejött, amire számítottam: maximális szakmai alázat, hála és őszinteség a közönség felé, csodálatosan kivitelezett, profi koncert. Annyira, de annyira szerettem! Ott látod ezt a pici embert a színpad elejéről, még az illatát is érzed, olyan közel van, és minden apró rezdülése valódi: ő egész egyszerűen ilyen. A helyén van, teszi a dolgát, adja magát, viszi a reggae zászlaját a vállán végtelen nagy alázattal. Csodálatosan szép.

Ras Muhamad

Inner Circle. A reggae tiszteletbeli nagy öregei kitettek magukért, mint mindig. Végtelen harmóniát éreztem a tömegben állva, ahogy néztem ezeket az Embereket: az a mélységes mély szerénység, zene iránti alázat, tenni akarás – ez az, ami zenésszé és ez az, ami nagy zenésszé tesz a profi hangzáson túl, - ezen tűnődtem. A tömeg urgálva integetve éljenez és őrjöng, miközben ők lazán, a lehető legnagyobb szerénységgel teszik oda magukat úgy, hogy az a legnagyobbat üt és szól. Ők nem akarnak nagy sztárok lenni. Ők csak zenélnek. Nem kis szinten!!! Zenéjükkel olyan üzenetet adtak át, (nekem legalábbis ez jött át), hogy csak így lehet bármit csinálni az életben, és csak így érdemes: másokat szolgálva és másokat felemelve, szerényen. Ők felemelik a közönséget, ők „megcsinálják” azt a fajta hangulatot egész egyszerűen, amit kell, ami várható, de csupán csak azért, mert ilyenek. Semmi manír. Csupa szív és csupa tisztelet.



Copy Con is a szokásos profi formáját hozta. Mit is írhatnék róla? Profi, bulicsináló, őszinte, nagy ember áll a színpadon, aki számomra nagyon hiteles. Imádom végig dance-elni minden buliját, számomra igazi kikapcsolódás, jóérzés a régi dalokat is hallani az újak mellett, kicsit visszautazta a múltba. Egyszerre kellemes és odatevős bulizenét nyom. Nagyon szeressük őt is.

Copy con

Shaka Black ki nem maradhat a felsorolásból. Sokszor előfordult velem, hogy úgy éreztem, ez egy Shaka Black fesztivál tulajdonképpen. Mekkora arc, hogy mindenhol ott van, és mindenhol a középpontba kerül, vagyis inkább kerülteti magát. A színfalak mögött hallottam tőle, hogy ő ezt teljesen természetesnek gondolja, hiszen őt meghívták ide, tehát lehet, szabad bármit csinálnia. Nagy szeretettel magasztalja fel remek hangú hitvesét és vall neki szerelmet a színpadon, és ez tiszteletre méltó. A raszták amúgy is becsülik a nőket, én próbáltam ebből a szemszögből és nőként nézni a produkcióit.

Shaka Black

Ennyit röviden, egy csokor az első benyomásaimból. Aki kimaradt, nem maradt le, nem kell pánikba esni, tervezek még írni hasonló személyesebb jellegű blogbejegyzést.

Nagyon jó volt köztetek lenni ismét. Nem győzöm hangsúlyozni a szervezők munkáját, és köszönetet mondani nekik a koncertekért, a szállásért, a kedvességért. Fotóimmal naponta találkozhattok, egy-egy kisebb porciót felteszek, enjoy-it : )

Bless:

-Nita-

Frissítések

Zenelejátszó

Three Teadies - Run Like Bolt
Mc Dreadface - Ráhangoló
Supa - True Man Roots Rock

Koncertek


 Kiemelt koncertek
További koncertek...

Leírások

Bob Marley
Dreadlock
Kannabisz
Dub történelem
Playing for Change
Rasztafarianizmus
Reggae


Programok





JUNIOR KELLY (Jam)
RIDDIM COLONY (H)
2015.11.16.
A38

Budapest

Reggae Soul ajánló
Facebook event






























ÁLLANDÓ BULIK



REGGAE SURVIVE - ROOTS ON 45
Drunken Tailor
Budapest

Facebook event





DUB VIBRATION
MÜSZI
Budapest


Facebook event



DANCEHALL MADNESS
Gödör Klub
Budapest

Facebook event








Társoldalak